Üdvözlök minden kedves olvasót! Melinda vagyok, 44 éves. Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsek a sorstársaimnak a történetemmel, mivel a cavernoma egy elég ritka betegség és nagyon sokféle előfordulása, elhelyezkedése van. Hogy nálam hogyan derült fény a betegségre, arról fogok itt mesélni, azonban kezdjük az elején:

Gyerekként nagyon sovány voltam és hirtelen növésű (10 évesen már 170 cm voltam, ezután még 5 cm-t nőttem). Pajzsmirigy problémákkal küzdöttem kora gyerekkorban, Hyperthyreosisom (pajzsmirigy túlműködésem) volt, göbös pajzsmiriggyel, melyet kétszer is műtöttek. A pulzusom mindig magas volt, a vérnyomásom viszont alacsony. A magas pulzust ráfogták a pajzsmirigy betegségre, meg arra, hogy nagyon lámpalázas vagyok az emberek előtt. Aztán később felnőtt koromban komoly kivizsgáláson vettem részt erre vonatkozóan, de még neves belgyógyász sem találta meg az okot sok-sok vizsgálat után sem. Születésemtől fogva vérszegény voltam egy kicsit, de vashiányom nem volt. Ennek sem találták meg az okát a kivizsgálások. Vidéki lévén gyakran előfordult velem, hogy amikor nyáron a kertben tevékenykedtünk, leguggoláskor úgy elszédültem, hogy majdnem elvesztettem az eszméletemet. Ilyenkor mindig automatikusan "össze kellett esnem", vagyis magamtól lerogyni a földre, mielőtt elájultam volna. Ekkor jobban lettem, eszméletvesztésem sosem volt. 16 éves lehettem, amikor észleltem, hogy minden délben elkezd fájni a fejem. Nem erősen, de azért zavaró volt. Szemüveges vagyok 1 éves koromtól (kancsalság miatt), ebben az időszakban pedig hiúságból nem hordtam a szemüveget pár évig, így hát azt gondoltuk, hogy emiatt fájhat a fejem. Nem foglalkoztam vele, mert voltak ismerősök, akiknek sokkal erősebben fájt és emiatt volt, hogy otthon kellett maradniuk, tehát gondoltam, én még szerencsés vagyok, hogy "csak" ennyire fáj, nem kerestük az okát. Éltem a mindennapokat, nem voltam sem bulizós, nem dohányoztam, nem éltem semmi káros szenvedéllyel tizenévesként.